Július 26-án megugrottam a következő szintet is a jelnyelvből. :) Ez most csak 80%-os lett, amivel nem vagyok elégedett. Sajnos nem tudom, hol veszítettem pontokat, nem mondták. Végülis nem ez a lényeg, hanem a lelkesedésem, hogy még többet tanulhassak. Ennyire még nem élveztem a nyelv tanulást sosem.
Érdekes volt megismerni a két - szintén hallássérült - jelnyelvi oktatót. Különbözőek voltak: ez egyik inkább "nagyothallós", a másik inkább "siketes" (én fogalmaztam meg magamnak így) volt mind kommunikációjában, mind életfelfogásában. Viszont volt egy fontos vonásuk, amiben hasonlítottak és nagyon szerethetővé tette őket, ez pedig a kicsattanó boldogságuk két gyerekes anyaként. Sokat meséltek magukról, és ebből kiderült, hogy teljes életet élnek, nem félnek a külvilágtól (pl. lazán intézik a halló gyerekeik iskoláztatását, sportoltatását, utazgatnak stb.). Olyan jó volt hallgatni őket! :)
Remélem, hogy ősszel folytatódhat a tanulás. Sajnos a SINOSZ a heti 2 alkalmas tanfolyamokra van beállva, ami nem éppen munkahely+család kompatibilis. Az eddigi heti 1x-es csoport felbomolni látszik, így nem tudom még, hogyan tovább. Pedig nagyon szeretném folytatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése